"Ama nemes harcot megharcoltam,
Futásomat elvégeztem,
A hitet megtartottam."
2.Tim. 4,7
vallotta Balogh Márton népdalénekes.
Mélyen tisztelt családtagok, rokonok! Együttérző barátok, ismerősök!
Gyászol Magyarország, gyászol a Nagykunság, gyászol Túrkeve és a család.
Gyászolunk és temetni jöttünk, amikor itt állunk Balogh Márton koporsójánál és arra készülünk, hogy testét visszaadjuk a földnek, lelkét pedig az örökkévalóságnak.
Ezek a percek soha, senkinek nem könnyűek!
Különösen nem könnyűek, amikor egy köztiszteletben álló közösségi és művész ember tragikus halála után szembesülünk a megmásíthatatlannal, Balogh Márton népdalénekes nincs többé.
Tisztelt Gyászolók!
Ha igazak a költő szavai, miszerint "nyugodt halált nem adhat csak nyugtalan élet", akkor Balogh Márton nyugodtan halt meg és nyugodtan pihenhet sírjában.
Természetesen a "nyugtalan élet" ebben az esetben a szó legnemesebb értelmében értendő.
Emlékezzünk csak:
Balogh Teruska néni, Madarász Katika édesanyja tanította a tíz éves Marcikát táncra. Őt tartotta első mesterének. Erdész szeretett volna lenni, erre inspirálta Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmje. Nemcsak az erdőt, de az Alföldet is nagyon szerette, hiszen csodás természeti kincseket lehet felfedezni még ezen a sík területen is. A szülői háztól nem a táncot, hanem az éneket kapta útravalóul. Anyai nagymamája és édesanyja nagyon szépen énekelt. Abban az időben még éltek a régi népszokások, disznótorok, tengeritörések, fosztások. Régebben a vacsorákhoz cigány zenészeket is hívtak. Az ott hallott dalok beleivódtak és szívesen csatlakozott az éneklőkhöz. Előfordult, hogy Túrkeve fiataljai kölcsönkérték énekelni édesanyjától, ha a szomszédban cuhárét rendeztek. Az alföldi szervezett táncalkalmakat, bálokat nevezték így. Sportolt, szeretett focizni - de a tánc győzött. Nagyon jó helyi mesterei voltak, egyik nagynénje és a férje táncosok voltak, fiatalon ő is ropta velük.
Mikor már hivatásos táncos lett, a környéken előadásokat tartottak Madarász Katival, több táncos és egy cigányzenekar társaságában.
A kevi művészkör vezetője volt.
Megjelent népművészeti csoportokkal és szólóénekesekkel összeállított kazettája Daloló Túrkeve címmel.
Élete során támogatta szülővárosának, Túrkevének hagyományőrző együtteseit, csoportjait.
Egy régi közjogi méltóságra emlékezve 2002. májusában harmadik alkalommal Túrkeve város önkormányzatának egyhangú javaslatára Balogh Márton énekest, a magyar dalkultúra jeles képviselőjét kunkapitánnyá választották meg.
Kunnak lenni az itt élők tudatában annyit jelent, mint nyakas, konok, a szíken is megélő.
A nagykunságnak olyan páratlanul értékes természeti adottságai vannak, az alföldi táj szépsége igéző, a kunhalmok, melyek többsége rézkori titokzatos sírhalom.
A kunkapitányság dolga az volt, hogy Magyarországon, s Európában a kunság kultúráját terjessze.
A Nagykunság és a Kiskunság összefogásaként a Kun Összefogás Konzorcium megszervezte az elmúlt évben a Kunok Világtalálkozóját. Balogh Márton ezeken a rendezvényeken részt vett. Az előadásait, szerepléseit áthatotta a közös történelmi sors és a kunság jelenlegi lakói kultúrája iránti felelősség. A hangja hol mintegy István király korabeli regősé, vagy egy ősi kuné, vagy egy táltosé úgy zengett. Hangjával a puszták ősi erejét varázsolta elénk. A magyarság tudat, az identitás, a közös történelmi és kulturális egység újabb szép megnyilvánulása volt, amely megerősített mindnyájunkat.
Ebben az évben is megrendeztük a kun hagyományokra épülő és a juhászatot bemutató és tisztelő Juhászfesztivált, amelyen Balogh Marci is fellépett. Marcit fel kellett kísérni a színpadra, leült egy székre. Egy sovány, beteg ember ült előttünk, de a hangja erősen, szépen és tisztán szólt. Nagy kegye az Úrnak, hogy a dalt haláláig meghagyta neki.
Csak most tudjuk, hogy Marci akkor tőlünk elbúcsúzott.
Bizonyára a Jóisten nagyon szeretheti a magyar népdalt, hogy Marcit maga elé kérette. Szerettük őt, s fájdalmas a hiánya. Felejthetetlen halottunk emlékét szívünkben őrizzük, az örök világosság fényeskedjék neki.
Tisztelt Balogh Márton! Kedves Marci!
Túrkeve város nevében köszönöm, hogy voltál nekünk. Fájó emlékedet kegyelettel megőrizzük és nyugodj békében!
Cseh Sándor, Túrkeve polgármesterének az óbudai temetőben
2010. július 29-én elhangzott búcsúztatójának részlete
Balogh Mártont Túrkeve Város saját halottjának tekinti.